OVB Vermögensberatung Kft.

A biztosítás világnapja

Aktualitások minden a pénzügyekről

A biztosítás világnapja

A jelenlegi formájában is ismert biztosítás újkori találmány

Több, mint száz éve honosodott meg először az öngondoskodás eszméje

A korabeli köznyelv „bátorságosítás”-nak nevezte a biztosítást

A biztosítások meglétének vagy hiányának kérdése legtöbbször a természeti katasztrófák után kerül reflektorfénybe

Egy 14 évvel ezelőtti kezdeményezés eredményeként szeptember 20-a minden évben a biztosítás világnapja. A biztosítás első írásos emlékei i.e. 2250-ből származnak a kereskedelmi karavánok biztosításaiból. A karavánok tagjai szövetkeztek a szállított árukat ért károk (tolvajok, vihar) csökkentésére. A bekövetkezett veszteségeket a karaván tagjai egyenlő mértékben viselték.

A későbbiekben, a rabszolgatartó társadalmakban igen elterjedt volt a rabszolgatartók szövetkezése a szökött rabszolgák miatti veszteségek mérséklésére. Az első temetkezési egyesülések szintén már az ókorban megjelentek. Bizonyos szakmák képviselőit gyűjtötték össze egy-egy veszélyközösségbe, ekkor egy tag elhalálozásakor a hátramaradottaknak segítettek, például a temetkezési költségek kifizetésénél. A karavánok mellett a tengeri szállítmányozás kezdetleges biztosításai is ekkor jelentek meg. A fenti kezdetleges biztosítások mindegyike tagjait önkéntes belépéssel, és meghatározott szakmai csoportok közül toborozták. 

Egyes kutatások és források szerint a jelenlegi formájában is ismert biztosítás azonban újkori találmány. Eredete a 17. századra vezethető vissza egy Temze parti kocsmába. Itt mérte a sört Edward Lloyd mester, miközben a matrózok fogadásokat kötöttek. Például arra, hogy a londoni kikötőből kifutott háromárbócos épségben visszatér-e Indiából? Ha rossz hír érkezett, Edward mester megkongatta a pult fölötti harangot, a matrózok ittak egyet szerencsétlenül járt társaik emlékére, majd elszámolták egymással a fogadásokat.

Idővel Edward Lloyd rájött arra, hogy a kikötőbe befutó hírek alapján olyan kincs birtokába jutott, amelynek értékére majd csak évszázadok múlva jön rá az emberiség. Ez a kincs: az információ, az adat. Edward ugyanis az évek során ki tudta számolni, hogy a londoni dokkokból kifutó 100 hajó közül átlagban 4,7 jár szerencsétlenül. S ha már ez az adat ismert, akkor a fogadást értelmesebbé is lehet tenni: a hajótulajdonosok előre fizessék be a „téteket”, ezeket a kocsmáros egy ládában összegyűjtötte, és ha tragédia történt ebből a pénzből kártalanította a tulajdonosokat, valamint az áldozatok hozzátartozóit. Szóval, feltalálta a biztosítást. Fel is hagyott a sörcsapolással és beköltözött a városba, a kocsmából csak azt a bizonyos harangot vitte magával. A harang még ma is megtekinthető egy elegáns londoni székház aulájában.

Ami a hazai biztosítási piacot illeti, biztosításszerű intézményekkel a magyar ugaron már Edward mestert megelőzően is találkozhatunk. Az első hazai céhlevél 1307-ből való. A céhek – a tagok befizetései alapján – némi pénzzel is rendelkeztek, ezeket a „társládákban” gyűjtötték, és abból segélyezték a céhbeli rászorulókat, sőt öregségükre még nyugdíjat is fizettek. 

A felsőnagybányai bányatársláda - 1581-ből ránk maradt iratai szerint – a munkásoktól a céh hetente 1-1 pénzt szedett be, s ebből fizették a segélyeket. A 16. században már elterjedt céhmozgalom volt hazánkban, de a biztosítástörténet persze nem létezhet ügyfélpanaszok nélkül. A panaszok miatt 1526-ban a társláda-piac átvilágításával a keménykezű Werbőczy Istvánt bízták meg, aki megállapította, hogy a céhek „túltartalékoltak”. A soha meg nem erősített szakmai legenda szerint ezeknek az összegeknek „lába kelt”, az ügyben soha nem született jogerős bírói ítélet. 

A céhek után honosodott meg először az öngondoskodás eszméje: sorra alakultak a tűzpénztárak. A díjak az épület méretéhez igazodtak. Az igazi áttörés azonban néhány száz éve történt. A napóleoni háborúk idején a magyar délvidékről vízi úton szállították a hadseregnek az ellátmányt a Tiszán, a Ferenc-csatornán és a Dunán keresztül egészen a Fekete erdőig. A kockázatok kezelésére alakult meg 1807-ben a Rév-Komáromi Hajózást Bátorságosító Társaság. 

A korabeli köznyelv „bátorságosítás”-nak nevezte a biztosítást. Ezt az ízes, archaizáló, ugyanakkor nagyon szemléletes elnevezést felváltotta a német Versicherung tükörfordítása.

Ez követően egyre szaporodtak a biztosítók Magyarországon. A trieszti Generali 1832-ben nyitotta meg pesti képviseletét. A szabadságharc bukása után a vezérügynökség élére Rottenbiller Lipótot nevezték ki, aki 1848-ban Pest főpolgármestere volt, és az egész városi tanáccsal együtt már március 15-én átállt a forradalmárok oldalára.

A hazai biztosítástörténet igen jelentős dátuma az 1857-es esztendő is, hiszen ekkor alakult meg a legendás Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMABIT). Az alapítók között olyan nevek szerepelnek, mint Deák Ferenc, Apponyi György, Eötvös József, Űrményi József és Lévay Henrik. 

A feudalista viszonyokat lassan felszámoló Magyarország az európai biztosítási piac érdeklődésének homlokterébe került, sorra jöttek a nagy nevek: az Anker, a Phőnix, a Wiener Allianz, a Providentia, a Viktoria, a Fonciere, vagy a Gresham.

Forrás: http://www.biztositasimuzeum.hu 

 
A cookie egy kis szöveges fájl, amelyet egy weboldal másol a merevlemezre. A cookie-k nem okoznak kárt a számítógépen, és nem tartalmaznak vírusokat. A weboldalon található cookie-k nem gyűjtenek semmilyen személyes adatot magáról. A böngésző beállításainál bármikor letilthatja a cookie-k használatát. Általános szabályként a cookie-kat a weboldalakon a munkamenet időtartama miatt anonim, statisztikai értékelések és a felhasználóbarát jelleg javítása érdekében használják.